A küldetés

Az űrhajóst Nelson Anderton-nak hívták és éppen a feketelyukat nézte az űrhajó ablakából. Na persze nem látott semmit, csak egy nagy fekete lyukat az a fekete űrben, dehát ilyen a fekete lyuk. Anderton öreg volt, rettentő ráncos és fáradt. Tudta hogy ez itt a vég. A hajó már közel volt az eseményhorizonthoz, innen már nem volt visszatérés.

Image via Wikipedia

De az igazat megvallva, érezte, hogy amúgy sem lenne neki sok hátra. Most épp azon merenggett, hogy vajon miért is indult el az űrhajóval. Az utóbbi időben már gondjai voltak a memóriájával, könnyen elfelejtett dolgokat. Bár ahogy jobban belegondolt, a küldetése céljára már nagyon régóta nem emlékezett. A napi rutin mellett nem volt ideje ezen gondolkodni, az űrhajó üzemeltetése, karbantartása, ellenőrzése szinte az összes energiáját felemésztette. Írtózatos monoton rabszolgaság volt ez, és csak néha szakította meg valami változatosság. Bár valójában Nelson nem nagyon szerette a változatosságot. Az űr ellenséges közegében a változás félelmetes volt, veszélyt rejtett és Anderton számára egyenlő volt a fedélzeti riasztó rémísztő sípolásával. Épp ezért megpróbálta elkerülni az ilyen helyzeteket.
Hosszú útja során tucatnyi bolygó mellett haladt el és a műszerek szerint jópár közülük még oxigéndús légkörrel is rendelkezett. Kezdetben csábította a gondolat, hogy leszáll az egyikre. Vágyakozva gondolt a szélre, a gravitációra, a nagy térre, mindarra amiben az űrhajóba zárva hiányt szenvedett. Elfantáziált azon, hogy vajon micsoda élőlények élhetnek ott lent, milyen furcsa természeti képződményeket lehetne látni. De aztán mindig meggondolta magát amikor a landolás bonyolult procedúrájára gondolt. Egy bolygó megközelítése, a légkörén való átjutás, a leszállóhely kiválasztása rettentő sok gonddal és veszéllyel járt és mivel nem tudta, hogy pontosan mi fogja várni a planéta felszínén, ezért mindig arra jutott, hogy az egész nem éri meg a kockázatot. Ígyhát gyorsan elfelejtette a bolygót és repült tovább az űrön át.

Az ablakon át érezte a lyuk hidegét.
-Vajon mi lehetett a küldetésem célja? - elméje cammogva keresgélt fakuló emlékei között. - Bármi is volt, olyan hosszú utat tettem meg, hogy azalatt bizonyosan teljesítettem.
Azán valahogy eszébe jutott, hogy a fedélzeti számítógép adatai között nyilván megtalálhatja a kérdésre a választ.
Odabotorkált a fedélzeti számítógéphez,leült a párnázott székbe, majd pötyögni kezdett a billentyűzeten. Megnyomta az entert és rámeredt a monitorra.

Sokáig ült ott, aztán lassan visszasétált az ablakhoz. A fekete lyuk hatalmasra tátotta száját.

"A küldetés célja: Vizsgáljon meg minden útjába kerülő bolygót. Térképezze fel őket, gyűjtsön adatokat az élővilágukról, szerezzen mintákat. Az erre legalkalmasabbnak látszó planétán telepedjen le. Küldjön jelet a Földre az űrhajó kommunikátorával majd várjon a kolonizációs űrhajókra... Az emberiség sorsa múlik önön ! Sok sikert! Bizunk Önben!"
---------

Ja meg felraktam ide jobb oldalra egy kis youtube boxot. Ez egy playlist, a Chordettes Mr. Sandman c. számának feldolgozásait gyűjtöttem össze rajta. Szóval ha elindítod, szépen sorban le fogja játszani ezeket a számokat. Hát nem csodálatos a technika?