MY head feels like a frisbee

Emberkereskedelem

Amikor az Ibega ikeristenek rábukkantak a Földre, igencsak elcsodálkoztak az emberek látványán. Még sosem láttak ehhez hasonló teremtményeket. Az ő világukon egyáltalán nem léteztek még élőlények, mert még egyiküknek sem jutott eszébe ilyesmit teremteni, csak a viz, a sötétség és a hideg volt mindenütt. Az egyik Ibega kiváncsiságból megkóstolt egy ilyen lényt és rendkívül finomnak találta a húsát. Azt is észrevette, hogy ez az étek a Gbis-ét is megnövelte ami az Ibegáknál nagyjából a nemi vágynak felel meg. Egyedül az ember lelke és a bőre nem ízlett neki, ezért a lelket kiköpte mint egy cseresznyemagot, a bőrét pedig visszaöklendezte. Eltelt néhány ezer év és az ikeristenek eltunyultak a folytonos evéstől és űzekedéstől ezért teljesen váratlanul érte őket a Dyrthenna bestia támadása. Ezt a szörnyű rémet egy Munagog nevezetű vadászisten uszította rájuk, aki megérezte az Ibegák Gbis-ének éteri, univerzumok közé szívárgó illatát. Az egyik ikeristent sikerült is letepernie a rémnek, de amíg annak testét marcangolta, a másik háromnak sikerült elmenekülnie. Munagog azonban lesben állt és ahogy azok kiugrottak az univerzum sűrűjéből, ő belemártotta istenölő lándzsáját a leglassabban szökkenőbe. Így esett, hogy a négy ikeristen közül csak kettő tért vissza a saját világába.
Az Ibegák nem sokáig búslakodtak elveszített testvéreik miatt. Testükön már elkezdett sarjadozni két kis embrió, amikből egy idő után majd kifejlődnek új ikertestvéreik. Inkább a finom étket hiányolták, de féltek visszatérni a Földre, féltek Munagogtól és a rettentő szörnyetegtől. Egy kereskedő járt arra éppen, úgy hívták, hogy Sirkosesita Cantooino Moghe'Kau. Megpróbált rásózni az Ibegákra néhány holdszörnyet, megmutatta nekik a csillagmag készletét, és egy nyakláncot amit egy rég halott isten híveinek lelkeiből fontak. De az ikreket ezek nem érdekelték. Van e olyan kétlábú lényed amit "ember"-nek hívnak? - kérdezgették. Moghe'Kau ismerte azt az univerzumot amiben az ember élt, ezért megígérte az Ibegáknak, hogy hoz nekik belőlük, cserébe azért a két embrióért ami a testükön nő. Az ikrek beleegyeztek, ígyhát a kereskedő útnak indult. Meg is találta könnyen az emberek világát és sikerült is befognia párat a kétlábú lényekből. De az univerzum határánál a dühös Munagog isten toppant elé és lándzsájával fenyegetve a kereskedőt, követelte, hogy az mondja el mi célja van az elrabolt emberekkel.
- Nem tartozom neked felelettel, - mondta Sirkosesita - mert az emberek világa nem a tiéd, de lándzsád hegye kikényszeríti válaszom: az Ibegáknak viszem a kétlábonjárókat, akik már igencsak ki vannak éhezve az emberhúsra.
Munagog gonoszul felnevetett ennek hallatán (két csavaros szarv rögtön ki is nőtt a homlokán), mert ördögi terv jutott eszébe. Fogta az egyik emberi lényt és egy mozdulattal kirántotta a testéből annak lelkét. Ő maga pedig belebújt a helyére. Persze előtte ráparancsolt a kereskedőre, hogy az ne szóljon semmit mesterkedéséről az ikeristeneknek. Ezt az egészet pedig azért tette, mert az ikrek univerzumán különleges mágia ült, eredeti alakjukban az isteni lények közül csak az Ibegák léphették át annak határát. Moghe'Kau persze engedelmesen bólintott, de hallgatásáért cserébe a Dyrthenna bestiát kérte fizetségül. Közben magában azt is megfogadta, hogy megleckézteti az üzletébe belekontárkodó istent. Munagog belement az alkuba, így hát Sirkosesita fogta az embereket és elvitte őket az Ibegákhoz. Azok nagyon megörültek a kétlábúaknak s a megállapodáshoz tartva magukat egy sötétségből kovácsolt törrel levágták magukról az embriókat s a kereskedőnek adták fizetségül. Aztán rögtön falni is kezdték az emberhúst, a vér csak úgy csorgott az állukon. Persze az emberbőr még mindig keserű volt nekik, ezért azt kiöklendezték. Moghe'Kau fogta az egyik ilyen bőrt és a belsejét bekente egy világfa törzséből csapolt - rendkivül ragadós - mézgával. Az egyik iker felfalta azt az embert is amelyikbe Munagog költözött. Rögtön rosszul is lett tőle, mert a vadászisten belülről kezdte el marcangolni. Az Ibega a gyomrát markolászta, aztán holtan rogyott össze, bár még sikerült kiköpnie Munagogot. A kereskedő ekkor odaugrott a vadászistenhez és gyorsan rádobta az emberbőrt. - Búj bele gyorsan, mielőtt a másik Ibega meglátna! - Munagog mit sem sejtve bele is bújt az emberbőrbe, arra gondolván, hogy ezzel az álcával majd ugyanúgy rászedheti az utolsó Ibegát mint az előbb annak testvérét. Csakhogy ahogy magára öltötte a mézgával bekent embergúnyát, az azon nyomban hozzá is ragadt s többé nem is tudta magáról levetkezni. Így, az embertestbe zárva nem tudta használni isteni energiáit, csak egy halandó erejével rendelkezett. Az utolsó Ibega már nyúlt is felé, hogy megegye, de a kereskedő eltolta a mohó kezeket. - Ne edd azt meg fenséges úr! Nézd, milyen vézna és pettyhüdt a bőre! Akárki láthatja, hogy csak hálni jár belé a lélek! Nyilván megromlott a hosszú úton!
-Igazad lehet kereskedő! Inkább azt a pohosabbat eszem meg desszertnek, ezt a lottyadtat meg vidd vissza ahonnan hoztad! - bólogatott az Ibega és egy másik kétlábúért nyúlt.
Moghe'Kau fogta hát az emberbőrbe zárt istent, bedobta a vándorszekerén lévő ketrecbe az istenembriók és a Dyrthenna bestia mellé, és útnak indult egy másik univerzum felé...