2009. május 25., hétfő

Repülök. A felhők suhannak el mellettem. Szürkék, lámpaoszlopszínűek. Körülöttük molyok repkednek körbe. Na most egy guggoló alak figyeli a röptüket és jegyzetel. Leírja a pályájukat. Az apró dolgok mindig jelentéssel bírnak, titkos jelentéssel. Ahogy megvakarja hosszú fülét, látom, hogy apró fülhallgató van a fülében. Ez valami titkosügynők lesz, és éppen dolgozik. kiváncsi vagyok mit jegyzetelt le, ezért megállítom az időt és a válla mögé szállok, hogy belepillantsak a füzetkéjébe.

Egy kertet látni, lepkék köröznek egy hulla fölött, aki a füvön fekszik. üveges szeme az ég kékjét veri vissza és a felhők fehérjétől fátyolos. Van valami mélyebben is a pillantásában, valami titokzatos érzés kerít hatalmába amikor belepillantok. Aztán rájövök. A visszatükröződések mögött, az utolsó jelenet látszik, amit még életében látott. De mi is az?
Bogarak. Ezernyi pincebogár nyüzsög valami dögön. Ezt látta a két szem utoljára. Na most ha a molyok táncát és a bogarak képének elrendeződését a hulla retináján összevetjük akkor nyugtalanító egyezést tapasztalunk.
Vajon ez a "bogárságból" adódik? A molyok és a pincebogarak közös kódja?
Valami nem stimmel itt. Egy amatör sci-fi lapban jelent meg egyszer egy festő pár képe, az jutott erről eszembe. Idegen tájakat festett, messzi bolygók tájképeit, fura növényzettel és egyéb meghatározhatatlan alakzatokkal. Már önmagában ez is furcsa volt, de ami igazán meghökkentő volt, az az hogy a képein valami nem volt rendben a térrel. A sikok lehetetlenül folytak egymásba, értelmezhetetlenül megcsavarodott a perspektíva, ütötték egymást a tárgyak térbeli izéi. :)
Megakadva a kódfejtésben, az ügynököt kezdtem vizslatni. Vajon kik lehetnek a megbízói? Tudja, hogy mit csinál? Ismeri a kód jelentését, vagy csak vakon körmöli, ahogy utasították?
Szóval úgy állunk, hogy egy titkosügynök után kell nyomoznom, ha ki akarom deríteni a rejtélyt.
Ez egy kicsit paranoidnak tünik.

The Patient Vampire (Halloween Special)Image by gilderic via Flickr


Nézzük más szemszögből!
Ha kissé átcsoportosítom az agysejtjeimet, a valóság rögtön más színben tünik fel. Na persze amikor az "agysejtek átcsoportosításáról" beszélek, akkor azt csak képletesen értem. Semmi bizonyítékot nem mutatott még fel soha senki, hogy léteznének ilyen dolgok. Viszont egyszerűbb így megfogalmazni a dolgot, mint máshogy, lévén, hogy máshogy nem is tudnám megfogalmazni.
Nos, más nézőpontból, természetsen az egész szituáció másképp fest.
Egy ősvámpír ébredésének vagyok tanúja. 1000 éve nyugszik sírjában, de most ébredezni kezd. Miért? Amikor egy ilyen lény "alszik", akkor gyakorlatilag tetszhalott. Nem gondolkodik, nem mozog, nem lélegzik, nem emészt, nem csinál semmit, nem él. Mi az ami mégis most felébresztette 1000 év múltán?
A nézőpont más, a titok ugyanúgy megmaradt. Nem tudom a választ, nem jutok közelebb...

2009. május 24., vasárnap

Countdown

2009. május 19., kedd

Sose add fel

Tornaóra, a téren kell futni. Szemüveges, dagi fiú, nyelve lóg, liheg, lába szétkalimpál, botladozik.
Engedelmesen viseli az iskola egyenpolóját és izzad bele. A poló hátára az van nyomva, hogy "Sose add fel!"

Izmos jóképű srác, éppen leelőzi dagit, mosolyog, süt rá a nap. Nem egyenpoló, fehér, focistamez, a hátán baszott nagy 1-es számmal...

2009. május 11., hétfő

Az idomár és az elefántja

Az idomár csuklóján egy bilincs volt, amihez rozsdás lánc csatlakozott. A lánc végén pedig egy nagy szürke elefánt volt. A pusztaságot kettészelő köúton rótták a mérföldeket, elöl az idomár, mögötte a hatalmas ormányos. Látszólag az idomár uralta az állatot, de ha az le akart térni az útról - ami gyakran megtörtént - akkor az idomárnakigen nehezére esett visszarángatni, -terelnie a szürke kövezetre.

Elephant in TanzaniaImage via Wikipedia



Amikor a távolban feltünt a határ, az elefánt ideges lett. Ormányát felemelve trombitált és cölöplábaival a port és a kavicsokat rugdosta. Ahol az út keresztezte a határvonalat, egy magas, ronda épület állt. Ahogy közelebb értek a komor építményhez, az állat egyre inkább kezelhetetlenné vált, az idomárnak nem igazán sikerült lenyugtatnia. Az ormányoson egyre inkább eluralkodott a félelem, de azért csak-csak közelebb értek az épülethez. Végül az idomár már ki tudta betüzni az épület kapuja feletti feliratot: Határőrség és Úthasználat-engedélyeztető Hivatal.

Odaértek a kapuhoz. Az idomár lenyomta a kilincset és belépett az épületbe mögötte a reszkető elefánttal. Egy váróteremben voltak melynek közepén egy sorszámkiadó automata állt. Az idomár megnyomott rajta egy gombot és letépte a sorszámot amit a gép kiköpött, majd leült az elefánt mellé, aki már helyet foglalt az egyik kényelmetlennek látszó fémszéken.

Vártak.
Sokáig vártak mert az ő sorszámuk a 161616-os volt. Az elefánt izgett-mozgott, lábával topogott, panaszosan nyüszögött az ormányán keresztül, az idomár el is csodálkozott, nem gondolta soha, hogy az elefánt ilyen hangokat is ki tud adni. Az állat rettegett és többször elindult a kijárat felé, de az idomár mindig visszarángatta. Egyszer amikor az idomár elbóbiskolt, az állat egészen az ajtóig eljutott de nem érte fel a kilincset az ormányával és a nyújtázkodásával megrángatta a kettejüket összekötő láncot, mire az idomár felébredt. Akkor aztán felnyalábolta az elefántot, az ölébe ültette és odahajolva lapátfüleihez, nyugtató szavakat suttogott a fülébe. Persze nem sok sikerrel, az állat behunyt szemmel, könnyezve reszketett a térdén.

Egy örökkévalóság múlva sípoló hang harsant és a falon lévő kijelző az ő számukat mutatta. Az elefánt felsírt és megpróbált a kijárat felé iszkolni, de az idomár a kezébe vette és odalépett vele a kijelző alatti ajtóhoz. Beléptek.
Kis szoba, a szemközti falnál iróasztal, az asztalra hajolva tányérsapkás, egyenruhás hivatalnok. Az idomár, tenyerén a borsónyi elefánttal, közelebb lépett. A hivatalnok abbahagyta a körmölést és szigorú arccal felpillantott a két jövevényre.

Egy rosszindulatúan szaglászó, bajszos patkány méregette őket a tányérsapka alatt.

Az idomár szeme elkerekedett, üres keze a levegőt markolászta. Bőre hirtelen felhasadt és cafatokra szakadó ruhaként hullott a padlóra, ahogy fülsiketítő trombitálással az elefánt csusszant elő alóla. A háznyi nagyságú bepánikolt állat irtóztató tömegéneknek nem tudtak ellenállni a helyiség falai: hatalmas robajjal repedtek meg majd omlottak össze. Az elefánt megvadulva rontott ki a romok közül...

A patkány köhögve porolta le uniformisát majd a néhai idomár porhüvelyéhez lépett. Belekotort a börcafatokba, ahonnan egy "passport" feliratú, kis könyvecske került elő. Az iróasztal egyik fiókjából egy bélyegzőt halászott ki és belepecsételte vele a könyvecskébe, hogy ELUTASÍTVA.

2009. május 7., csütörtök

Dub FX

Dub FX 10/10/2008 Part 2 from Ben Dowden on Vimeo.



Meg itt egy máaik is : Step on my trip

2009. május 5., kedd

Múlt héten még szuperhős akartam lenni, most meg nekem lenne szükségem egyre. De bassza meg szuperhősök nem léteznek.

2009. május 2., szombat

Ha öreg leszek...

Ha öreg leszek, ilyen akarok lenni. Már úgy értem, hogy nem ilyen "scary", hanem ilyen "gyerek". :-)



Pretty woman:


Free Blogger Templates by Isnaini Dot Com and Real Estate. Powered by Blogger