It's the End of the world

"Fel fog robbanni a nap és az egész Föld is elpusztul."
Ez volt az utolsó újság főcíme.
Mindenki régen sejtette már, de azért úgy tettek mintha meglepődnének. Udvariasságból. Tapintatból. Hogy a másik, ne érezze kényelmetlenül magát, mert ő nem tudta, és hogy ő meglepődött míg a másik nem.
Sokan elgondolkodtak ezen az utolsó napokban. Hogy mi értelme van ennek a buta udvariasságnak, hisz már ennyivel a vége előtt már semminek sincs értelme. De azért mindenki csinálta tovább, mindenki úgy tett mintha meglepődött volna.

Aztán felmentek a tetőre és várták az eseményt. Nem volt olyan nagy ribillió mint ahogy mindenki gondolta volna, mint ahogy régen a filmekben mutatták az ilyesmit. A legtöbb ember csak bámulta a napot.

Amikor elkezdődött, sokan felkiáltottak, felordítottak. Olyan volt, mint amikor a tüzijátékot néző tömeg felmorajlik. Nem félelemből, hanem meglepődésből, csodálatból. Néhány embernél videokamera is volt. - Ilyen hát a vég? - futott át az agyukon a gondolat.

Sokan hitték azelőtt, hogy az élet utolsó pillanata különleges élmény, megvilágosodás.
Ők az utolsó pillanatban ezt gondolták : Ennyi? Ennyi az egész?

Akkor mi értelme volt az egésznek?