Balfácánok

Képzeljük el, ahogy Gagarin

Image via Wikipedia

épp kiér a világűrbe, amikor letüsszenti az irányítópultot! A takony zárlatot okoz, kiégnek a kábelek, áramszünet és az űrhajó irányt vált egyenesen a Proxima Centauri felé...

Valamivel később Armstrong épp azt mondja: "Kis lépés egy embernek de hatalamas ugrás azzz..." közben pedig megbicsaklik egy holdkövön és pofára esik a Holdon.

Még később Takahashi a Marson tett sikeres séta után a begyűjtött marsi zuzmó mintáját szorongatva visszatér az űrhajóba de a vezérlőhídon tartozkodó társa, Bill Morrison, izgatottságában remegő kezéből kiesik a kávéspohár, ami megnyom egy gombot minek hatására a hajtóműveket hűtő rendszer leáll, a megnövekedett hőmérséklet pedig nukleáris láncreakciót indít el. Az űrhajó felrobban és évekkel később kiderül, hogy ez az atomrobbanás kipusztította a Marson lévő összes élő organizmust lévén, hogy azok számára egyedül abban a völgyben voltak megfelelőek az életkörülmények.

Tíz évvel később Tudósok jeleket fognak a Proxima Centauriról, melyek értelmes, fejlett civilizációra utalnak.
A technikai fejlettség ekkor már olyan fokra jut, hogy képesek egy ultragyors műholdat építeni és útnak indítani rakterében mindenféle üdvözléssel, adatokkal.
A műhold tényleg gyors, annyira, hogy öt év múlva a Proxima Centauri közelében beéri Gagarin elszabadult űrhajóját, nekiütközik és felrobban, izgalmas perceket okozva a Proxima lakóinak.

A katasztrófa után összeülnek a nemzetek vezetői, hogy megvitassák mi legyen.
Aztán a főfő elnök, Preston Didier a tévében élőben beszédet intéz az emberekhez:

" Világ népei! Talán ismeretes előtettek a tény, hogy nagyszerű tudósaink nemrégiben földönkívüli értelmes élet jeleire bukkantak a Proxima Centauri egyik bolygóján. Nyilván a történelmünkben sorozatosan előforduló szerencsétlen események sem kerülték el figyelmeteket. Nos, országaink vezetői - velem egyetértésben - ezen tények figyelembevételével arra a döntésre jutottak, hogy elsődleges célunknak azt kell választanunk, hogy minden erőnkkel megakadályozzuk, hogy a földönkivüli idegenek történelmünk sötét és szerencsétlen pillanatait megismerve negatív képet alkossanak rólunk. Neves tudósainkkal egyetértésben ezért úgy határoztunk, hogy egyszer és mindenkorra felhagyunk az univerzum meghódítására tett kísérleteinkkel és egyszer és mindenkorra befejezünk mindenfajta űrprogramot, erőforrásainkat pedig ezentúl a tudomány más ágai felé irányítjuk. Nagyrabecsült Nobel-dijas pszichológia professzorunk, a híres Csandragupta már fel is vetette, hogy szerinte a történelmünk szerencsétlen fordulatainak pszichológiai okait kéne mélyebb megfigyelés alá vetnünk..."
Itt még folytatná a beszédét, de a szék amin eddig hintázott beszéde közben, hirtelen összecsuklik és az elnök eltünik az asztal alatt.

Szóval az emberiség felhagy az űrhajók fabrikálásával.

A műhold katasztófáját követő harmadik évben tűnik fel az első UFO London egén. Egy ideig köröz az utcák felett aztán eltünik.

Image via Wikipedia

Ettől kezdve viszont megszaporodnak az észlelések. A világ minden pontján megfigyelik az idegen űrhajókat. Mindenki értetlenül áll a jelenségek előtt. Az idegeneknek szemmel láthatóan eszük ágában sincs felvenni velünk a kapcsolatot, inkább csak megfigyelnek minket.
Egy honolului rádióamatőrnek végül sikerül jeleket fognia az egyik UFOról. A felvett anyagra lecsapnak a tudósok. A neves kódfejtő, Henry McChips és hacker csapata kezdi el vizsgálni a jeleket. 3 Hónap telik el de nem jutnak semmire. A group egyik tagja Mike "Dangerous" Morrison (aki egyébként a balszerencsésen végzödő Marsraszállás egyik hősének, Bill Morrisonnak a fia) egyik reggel kávéját véletlenül kiloccsantja az idegen kódot tároló számítógép klaviatúrájára. Ahogy egy zsebkendővel törölgetve megpróbálja megtisztítani a billentyűzetet, véletlenül megnyom pár gombot. Amikor felpillant a monitorra, eláll a lélegzete. A képernyőn a kód fut, ami valójában nem más mint egy videofájl. Egy embert lát felülről, ahogy az utcán sétál majd eltaknyol egy banánhéjon. Következő jelenet: egy elszabadult léghajó kosarában viccesen pánikol egy riporternő. Valamit kiáltani akar a földön ugrabugráló embereknek és ahogy kihajol a korláton, megcsúszik és átbukik rajta. Ahogy zuhan valami kötélbe beleakad a lába és sipítozva , fejjel lefelé, nyakában a szoknyájával himbálózik a léghajó alatt. Következő: nagy tömeg áll körül valami pódiumot amin fura szerkezet áll. Egy ember guggol egy üveggömbben. Int az asszisztensének aki egy vezérlőpult mögött áll. A jelre valamit állítgatni kezd a gépen majd hirtelen felpillant, bele a kamerába. Az arcán megdöbbenés. tisztán látszik közben, hogy remegő keze akaratlanul megpöccint egy piros kapcsolót. Fényes villanás majd az üveggömb felrobban és valami vörös fröccsen szét beterítve a tömeget...
Morrison felismeri a két hónappal ezelőtt megtörtént eseményt: az üveggömben felrobbanó fickó, Jerome Fliegerhoff fizikus, aki teleportáló gépezetét készült bemutatni a nyilvánosságnak amikor az égen feltünt egy UFO...
És a video folytatódik, még legalább húsz különböző jelenettel. Mindegyikben emberek csinálnak hülyeségeket, amik aztán groteszk vagy vicces balesetekbe torkollanak.

- Mi a franc ez? - kérdezi idegesen a tudósoktól Preston Didier, amikor McChips megmutatja neki a felvételt.
A tudósok hümmögnek, aztán hosszú csend.

Image via Wikipedia

- Uram nekem van egy izém.. egy olyan elméletem vagyis elmélet szerűségem, de mielőtt kifejteném, meg szeretnék róla bizonyosodni! - szólal fel bátortalanul a hátsó sorból egy kis szemüveges alak. Winston Finkelbaumnak hívják és a híres Csandragupta professzor csapatában dolgozik. - Szükségem lenne hozzá a Hubble-3 müholdra és Mr McChips csapatára!

Didier, az elnök már épp válaszolni akar, amikor hirtelen köhögőroham tör rá. Vizet hoznak neki, a hátát veregetik, de végül mentőt kell hívni, ami beszállítja a közeli klinikára...

Finkelbaum végül megkapja amit kér és elkezdenek dolgozni. A Hubble-3-mal a Proxima Centauri környékét pásztázzák rádióhullámok és egyéb jelek után kutatva. Az eredményeket aztán McChips-ék vizsgálják s próbálják lefordítani.

Egy nap Finkelbaum felívja az elnököt, akit épp kiengedtek a kórházból, és meghallgatást kér, hogy beszámolhasson a kutatás eredményéről.

Egy titkos katonai bázison találkoznak.
- Nos, Winston - ugye ez a neve? - mit találtak? - kérsezi Didier.
- Uram, a hubble-3 segítségével sikerült rádiójeleket fognunk a Proxima Centauri térségéből, amit aztán Mr. McChips és kiváló csapata voltak szívesek megfejteni és lefordítani. Mint kiderült, e jeleket a Proxima lakói a galaxis több pontja felé is sugározzák, a Sirius felé, a Betelgeuse felé és még vagy két tucat csillag irányába. Uram, ebből világossá vált, hogy a Proxima Centauri lakói nem az egyetlen földönkivüli civilizáció! Ezek aktív kommunikációt folytatnak egymással! És tudja miről beszélgetnek? Rólunk!
- Csak nem azt akarja mondani, hogy meg akarnak minket támadni?
- Dehogy! Videófelvételeket küldözgetnek egymásnak amiket itt a Földön vettek fel a repülő csészealjakból. Vicces filmeket, amiket rólunk készítettek, olyat mint amit McChipsék először megfejtettek. Az egyik ilyenen még Ön is rajta van Elnök úr, amikor a beszéde közben összerogy a széke és Ön beesik az asztal alá! Hhihi...
- Kussoljon!
- Szóval a lényeg: ezek nem megtámadni akarnak minket, ezek röhögnek rajtunk!
- Atyaég! Le kell ülnöm. Azt mondja az egész galaxis...?
- Igen. Azon röhögnek, hogy mekkora balfácánok vagyunk...

Vágy

Van egy vágyam: szuperhős szeretnék lenni.

Néhány szó...

Ajtó.
Pepi.
Mocsár.

Zene.

Blablabla.

Értékes blogbejegyzés, arról, hogy van e értelme bejegyezni, azaz blogot írni.

Érték.

Nem lesz itt kitörölve semmi,

A pudingevés művészete

Szereted a pudingot? Hányszor élvezted ki minden cseppjét?

Image via Wikipedia

Tuti hogy a legnagyobb része mindig pocsékba megy. Ne csóváld a fejed.
Egy jó kis puding mondjuk kb. 5- 10 perces elfoglaltság. Amikor elkezded enni, megállapítod, hogy milyen fantasztikus a csoki. Második kanál, az élvezet a tetőfokára hág. Harmadik kanál, eszedbe jut, hogy majd utána inni akarsz egy kis vizet. negyedik kanál, a vízivásról eszedbe jut, hogy mennyire teleetted magad az ebédkor és elfog a bűnbánat. ötödik kanál, fogadkozás: tornázni fogsz.. hatodik: elgondolkodsz, hogy hogyan kéne magad rávenni, hogy tényleg tornázz valamennyit naponta... stb. stb. és már el is fogyott a puding.
Mennyit élveztél ebből a pudingból? Két kanalat.
A pudingevés összpontosítást követel, azt, hogy kiűrítsd az agyad, s csak a dolgodra koncentrálj.
Egyszóval: meditáció.

Banán 2.

A banán segíti az agyműködést.

Banán

A legtöbb banánt Indiában termesztik.

Elvis has left the building

Csak lazán.
Elvis, a majom ott állt a majomszobor előtt. Nem is szobor volt ez, hanem egy majomépület. Rengeteg ablak, ajtó. Elvis mindig építgetett rajta valamit, így egyre inkább hasonlított őrá.

Image via Wikipedia

Szabad bejárás volt, be lehetett menni a belsejébe. A majom mindig elcsodálkozott, mert mindig talált valami újat, egy lépcsősort, egy folyosót, egy szobát amit még soha nem látott azelőtt.Voltak termek amiknek az ajtaja csak a kinti levegő éríntésére nyílt ki, ezek eddig teljesen rejtve voltak a majom elől. Persze nem voltak kincsek vagy különösebben figyelemreméltó tárgyak ezekben a termekben, inkább csak elmélyítették a szobák bonyolult elrendeződésének megértését.
Voltak kamrák amit Elvis zárva tartott és voltak olyanok is amit maga elől tartott zárva. Az épület nagyrésze persze ismeretlen volt a majom előtt, mert ide olyan ajtók vezettek amelyeknek a zárját nem tudta kinyitni. Néha jöttek más majmok és segítettek neki felfedezni a termeket, máskor meg elzárt pár folyosót ezek elől. A szekrényekben volt egy csomó rajza ezekről a majmokról, meg könyvek amikben elméletek voltak ezeknek a szobraiban lévő szobák elrendeződéséről.
A majmok legnagyobb baja az volt, hogy egymást majmolták abban, hogy mindegyik arra törekedett, hogy az ő épülete különleges legyen. Ezért aztán mindegyik építmény ugyanolyan volt. Elvis is ezt csinálta, hisz ő is majom volt.

szőr

A vándorfestő megállt a templom előtt és elkezdte előpakolni a cuccait. Ecsetek, festékestubusok. Felállította a festőállványt is. A téren már csak néhány ember volt rajta kivül, azok is nemsokára besétáltak a templomba. Épp a vásznat vette elő, amikor a tér egyik végében egy díszes ruhát viselő alak jelent meg. Nem sietett, komótosan lépkedett a templom felé, pedig a tömeg bent már rázendített egy imára. A püspök egy pillantra megtorpant és felnézett az épületre. Aztán belépett a díszes kapun.

A templom belsejéből tisztán hallatszott az éneklés, kántálás. Az utca üres volt, mindenki benn volt a templomban. Az egész város.
A festő ezt akarta lefesteni: az egész várost a templomban, ahogy a napi szokásuknak, a hagyománynak, Kötelességüknek adóznak: éneklik a Déli Imát.
Amikor mindent előszedett, neki is kezdett, de ahogy az ecset a papirhoz ért, valaki dühösen felordított a templomban. Két hunyorgó, csuhás fickó jelent meg a díszes ajtóban. Nehezükre esett megszokni a kinti verőfényt, mert a templomban szinte koromsötét volt. Aztán meglátták a festőt és odarohantak hozzá. Fenyegetően morogtak, az egyik pedig nem is teketóriázott, pofán vágta a piktort, aki az állványt magával rántva a földre zuhant.
Érezte, hogy elered az orra vére. A következő pillanatban aztán gyomronrúgták. Valami mintha elroppant volna, a fájdalom mellett a hányinger is jött és öklendezni kezdett. Furcsa volt, hogy valahol legbelül a pánik, a káosz és a fájdalom mögött tiszta gondolatok voltak, mert amikor átfutott rajta, hogy a roppanás vajon a bordája volt-e, szinte azonnal rájött, hogy csak az ecset tört ketté a markában.

Az egyik fickó egy láncot vett elő a csuhája alól és elkezdte rátekerni a festő kezére. A művész hiába kapálózott, a két fickó hihetetlen erős volt, vasmarokkal fogták le. A láncra végül lakat került, s a két csuhás elkezdte a templom felé rángatni gúzsba kötött foglyukat. Könnyű dolguk volt, de amikor a festőt felrángatták a lépcsőkön a kapuig, a fogoly veszett rángatózásba kezdett.
Egy irdatlan pofon aztán lecsendesítette, feje lehanyatlott, láthatóan eszméletét vesztette.
A három alak lassan eltünt az épület sötétjében. A kántálás pedig nemsokára újra felharsant.

Évekkel később

A híres művész kiállításának megnyítója. Rettentő sokan gyűltek össze, a társadalom krémje, mindenki, aki számít itt volt ma a galériában. A festő késett, már rég itt kellett volna lennie, hogy pár fontos szóval megnyissa kiállítását, de egyelőre híre hamva sem volt. A tömeg persze nem bírt várni, s mindenki a képek előtt álldigált, zsivajgott. A legtöbben az előtt a bizonyos kép előtt álltak, ez volt a leghíresebb alkotása, amit már számtalan nagyvárosban kiállítottak. Sóhajtózás, "Bravissimo!", "Mervejő!" meg ilyenek..
Senki sem tudta, hogy az a vászon valójában soha nem látott festéket, és a csodálatos színorgia valójában a vér és hányás keveréke...

A festő komótos tempóban kanyarodott ki a kis utcácskából a galéria előtti térre. Egy pillantra megtorpant és felnézett az épületre. Tudta, hogy várják bennt és ahogy belépett a kapun eltünve az épület sötétjében, a bentről kihallatszó halk zsivajgás, áhitatos kántálássá erősödött...

Blogolás

Jaj mit írjak?

Rendezett, kertváros, olyan '50-es évekbeli amerikafeeling, mindenki hepi. Az utcába bekanyarodik egy nagy teherautó. Tülköl, mire az emberek kinéznek az ablakon. - Drágám, itt vannak, siessünk! - mondják. Pont akkor lépnek ki az ajtón amikor a kocsi odaér eléjük. A fickónak is, a feleségének is nagy zacskó a kezében, úgy szorongatják mintha valami értékes dolog lenne benne. Az ajtóban ott van két kis kölök is, az ő kezükben is ott a zacsek, nagyon megílletődöttek (remélem így kell helyesen írni). A kocsi hátulján lévő rámpáról lelép az overálos ürge és a zacskókért nyúl. Odaadják neki, közben ünnepélyesen mosolyognak. Amikor a két gyerek is odanyújtja a magáét a fickónak, az apa büszkén az egyik kiskrapek fejére teszi a kezét, felesége pedig meghatódottan nevetgél.
Az overálos odaviszi a teherautó hátuljához a csomagokat és nemtörödöm módon behajintja őket az autó gyomrába. Fellép a rámpára, és int a sofőrnek, hogy mehetnek. Az autó elindul, de harminc méter után le is fékez mert odaértek a következő ház elé, melynek ajtaján két büszke tartású, zacskót cipelő alak lép ki...

Este

Image by http2007 via Flickr

Már sötétedik amikor a teherautó - teli gyomorral - megérkezik a telephelyre. A procedurát felesleges leírni, a teherautó tartalmát kiöntik egy tárolóba, ott összekeverik, tömörítik, az egészből egy nagy massza lesz.

Másnap reggel
A teherautók egy része elindul szokásos körútjára a városba, begyűjteni a zacskókat. Egy másik részére viszont a kockákra vágott, tömörített masszát pakolják fel, ezek a város széle felé indulnak el, egy hatalmas építmény felé. Ennek lábánál lerakodják terhüket, amit aztán az ott dolgozó munkások vesznek át. Valójában ezekből a kockákból építgetik a monumentális, piramis-szerűséget...
Ez a bődületnagy izé persze a városból is látszik, az asszony néha kinéz az ablakon a főzés közben és büszkeség tölti el amikor látja, hogy a piramis csúcsa csíkot karcol a felhőkbe...

-------------

Ja egyébként meg lezárult a szavazás, amiben megkérdeztem a véleményeteket. Én azt mondtam, hogy majom, de van aki szerint Caps lock, szóval...

Oldalt indítottam az új kvízkérdést, lehet szavazni!

"majom'

Micsoda majmok vagyunk... néha elcsodálkozom.
Nemrég még a banánt piszkáltuk a fáról meg pockokat kapdostunk el a bozótban, most meg egy világító doboz előtt gubbasztunk és bámulunk. Nem változott semmi.

A "majom" szó ma általában pejoratív értelemben használatos, na meg persze nem is pontos gondolom ha magunkra értjük, de kit érdekel, mindenki tudja ha róla van szó. Azzal, hogy az "emberrel" elkülönítjük magunkat a többi állattól, még nem változik igazából semmi. Annyira büszkék vagyunk az agyunkra.. persze mindenki büszke arra, amije van. Na és? A skorpió meg a patkány, meg a medveállatka bőven túlél majd minket pedig nekik nincs annyi agyuk. És hosszú távon végülis csak ez számít.

Image by zsoolt via Flickr

Ez a blog nagyon majom!
Meg te is majom vagy! Igen te!

Image by Chris Gin via Flickr

Blabla bla

Ide jön a szöveg.

Majmok!

Első!!!

Image by youngrobv (Rob & Ale) via Flickr

Hohohohó!