Utálom azt, amikor valaki olyanokat mond, hogy "roki balboka" meg "arnold svájcinéger" stb... ezek akkor képződtek amikor a 80-as években bejöttek videón ezek a filmek és még senki nem tudott angolul és a félrehallásokból "vicces"(-nek gondolt) szavakat gyártottak... aztán ez bekövesedett némely ember agyába akiknek még máig sem sikerült felcsípni egy fikarcnyi angoltudást sem és még most is ezzel próbálják feldobni a szövegüket. Azt is utálom, amikor valaki egy társalgásban elhangzó "valóban"-ra következetesen hozzáteszi, hogy "görög ül a falóban" és várja, hogy ezen a másik mosolyogjon... valamint az se számítson tőlem könyörületre, aki viccesnek találja azt, hogy "mallik a pity"....
Na.

TED

www.ted.com
Írtó jó előadások vannak ezen az oldalon! Kicsit olyan mint nálunk a Mindentudás egyeteme, de itt nemcsak tudományról van szó. Persze eddig kellett egy kis angoltudás, hogy élvezhető legyen a dolog. A jó hír, hogy elkezdték lefordítani aaz előadásokat, de ami igazán hihetetlen, hogy 11-et már magyarra is lefordítottak! http://www.ted.com/translate/languages/hun

pl. ez elég érdekes: Barry Schwartz - az elveszett bölcsességről

Best/worst animation titles

Valahogy az imdb "top movies" oldalaira keveredtem, és van egy ilyen lista animáció kategóriában

Image by andy castro via Flickr

is. Na most azért az elég jó, hogy az első tizben két magyar is van (Vuk és Macskafogó) olyanokat megelőzve mint az Oroszlánkirály vagy a toy story.

De van ám "legrosszab" lista is! És hát míg a (klasszikus) Vuk az elöző listán a büszke negyedik helyen vöröslik, addig ezen a Kis Vuk a másodikon!!!

http://www.imdb.com/chart/animation

A gonosz bűvész

A nagy Grambaldi a szinpadon áll a doboz mellett. A doboz akkora mint egy nagy koffer és flitteres csillagok vannak rajta. Grambaldi megpödri hosszú bajuszát, majd a hatásszünet után ezt kiáltja: - Hölgyeim és Uraim! A következő mutatvány amit a Nagy Grambaldi prezentál Önöknek a Világon egyedülálló produkció! Egy önként jelentkezőre lesz szükségem a közönség soraiból, na ki legyen az? hmmm... ott az a bájos kisleányka! Igen, igen te ott szépségem, ne bújj el! Kérem segítsék fel a színpadra!

Image by mattlogelin via Flickr

A szöke hajú, kékszemű kislány szégyenlősen, ijedt szemekkel mászik fel a szinpadra.
- Drágaságom! Hogy hívnak? Lívia? Na gyere, fogd meg a kezem! Hölgyeim és uraim tapsoljuk meg a bátor önként jelentkezőt! Az ifjú hölgy fog segítségemre lenni a következő attrakcióban!
A nagy Grambaldi a dobozhoz vezeti a lánykát, majd kinyitja a doboz ajtaját.
-Mint látják, ez egy teljesen közönséges doboz!
Valóban.
-Mássz be aranyom! Ne félj! - mondja halkan a bűvész Líviának. A kislány pedig ijedten kászálódik be a dobozba. Guggolva épp elfér benne. Grambaldi rácsukja az ajtót mire az eddig halk dobpergés felerősödik.
A nagy Grambaldi a levegőben kalimpál és hopp! egyszercsak a kezében néhány csillogó kard jelenik meg. A hegyét nyomkodva megmutatja, hogy élesek.
Aztán fogja az egyiket és beleszúrja a dobozba.
Aztán egy másikat is.
Aztán az összeset.
A dobpergésen kívül pisszenést sem hallani.
Aztán sikoly harsan és a színpadra felrohan egy riadt szöke kislány! Lívia! Kitör a taps, a tömeg éljenez!
A nagy Grambaldi ijedten és értetlenül néz a lánykára. -Lívia? Dehát hogy...?
A kislány hüppögve próbál a doboz közelébe kerülni - Én Lídia vagyok, Lívia ikertestvére! hol a húgom?
A nagy Grambaldiból ekkor kiszalad egy megkönnyebült sóhaj.
- Én meg már egy pillantra megijedtem, hogy valami gikszer történt! - mondja és kihúzza a dobozból az egyik véres kardot.

Mc Hammer

mindenekelött leszögezném: Stop! It's hammer time!



Na és van ám Hammer-nek blogja is. A video ebben a posztban finoman fogalmazva jó (bár kell egy kis türelem hozzá, mert lassan jön le...): See her face...She got it

Sukiyaki - Ue wo muite arukou - Kyu Sakamoto

Húú de régen kerestem ezt a számot!



Annak, aki énekelni akarja, na és a translation: http://www.lyricalcontent.com/htmlit.php?q=1052&nolinks=yes

Rocky

Jerry és Rocky egy padon ültek és sörözgettek. Rocky egy együttesben, a Cablechords-ban énekelt. Ő volt a frontember és elég sok gondja volt a banda összetartásával. Mindig Jerry-vel beszélte meg a problémáit, Jerry-nek mindig igen jó meglátásai voltak, és hasznos tanácsokat tudott adni.
- Figyelj haver tudod mi történt? - fordult Rocky izgatottan barátja felé - Tegnap felhívott a Burninglion lemezkiadótól egy tag! Azt mondta szeretnének egy lemezt kiadni a Cablachords-szal! Még fellépésekről is dumáltunk!
- Wáó Rocky gratulálok! Ez mán döfi!- aztán még viccesen hozzátette:- azért ugye nem felejted el öreg barátod, amikor majd a Wembley-ben lépsz fel?
- Mi lenne velem nélküled haver? Én mindig meghallgatlak akármi történjen. A barátom vagy!

1 évvel később

A worchester-i stadion dugig volt örjöngő rajongókkal. Jerry nem is értette, hogy élvezhetik a koncertet ha folyamatosan ordítoznak, sikoltoznak. A koncert végén hátrament a szinpad mögé, de elvesztette a VIP-kártyáját ezért nem engedték be. Kiment hát a limuzinhoz, hogy majd ott

Image via Wikipedia

találkozzon Rocky-val. A sofőr örömmel üdvözölte és miközben vártak, elszívtak egy spanglit.
Aztán nyílt a hátsó ajtó és biztonsági őrök gyűrűjében megjelent Rocky. Egy törölköző volt a nyakán, haja izzadságtól volt csatakos. Mosolyogva integetett jerry-nek ahogy közeledett. Aztán valahonnan oldalról sikoltozás harsant és egy csapat rajongó rontott Rocky-ra és a biztonsági őrökre, akik egyre sikertelenebbűl próbáltak Rocky és a tömeg között maradni. Egy lány Rocky nyakába ugrott, és szenvedélyesen csókolgatni kezdte, közben egy srác pedig a törölközőt nyúlta le a nyakából. Aztán páran megfogták és a vállukra emelték Rockyt, miközben a Chords slágerszámát, az "Everybody rock tonite"-ot kezdték skandálni. Rocky nevetett és ő is velük énekelt.
Jerry ekkor vette észre a gyilkost. Miközben ordibálni és integetni kezdett Rocky-nak, megpróbált közelebb kerülni, de ez nem nagyon ment, a tömeg szorosan vette körül Rocky-t. Rocky látta Jerry-t de kacagva mutogatott a fülére, hogy nem hall semmit. Aztán fejét a csillagok felé emelve felkurjantott.
Jerry látta a kés villanását.

dizájn leírás

Polgárpukkasztó színek! Ocsmány majmok! Tarzan! Jáj!

dizájn

A manu chao meghozta a kedvem egy új dizájnhoz!
Most pedig húzás megnézni a "Me gustas tu!"-t!

Me gustas tu!

Horgonyok

Van ez az érzékelő a belső fülben ami az egyensúlyérzékelésért felelős.

Image via Wikipedia

Nem tudom, pontosan, hogy működik, régen valami gyerekkönyvben úgy volt elmagyarázva, hogy folyadék van benne, a falán meg érzékelők amik érzik a folyadék mozgását. Mindegy is a dolog, elég erről ennyit tudni. De mi van azokkal akiket lavina temet be? Filmekben mindig hallani a rémtörténeteket, hogy ilyenkor az ember nem tudja, hogy merre van a fel meg a le és amikor ki akarja ásni magát, akkor rossz felé kezd el haladni. (Ez szerintem egyébként hülyeség, márha laikusként lehet ebben véleményem, mert szerintem a hó úgy megfogja az embert, hogy meg meg sem bír mozdulni.)
Na de miért nem tudja? Hisz ott a fülében az a kis bigyó?
Mert nem segítenek a szem horgonyai. Amikor nézünk és felismerünk egy tárgyat akkor annak helyzete is világossá válik. Ezekhez a felismert tárgyakhoz vetjük ki horgonyainkat és biztosítjuk velük a saját stabilitásunkat...

A valóság olyan mint egy sziget az óceán közepén. A sziget tartja fenn az embert, az a biztos pont. Ott van rajta minden amit ismerünk.

De igazából a valóság nem sziget hanem csak egy kupac, a tengeren sodródó, horgonyokkal összeláncolt hajó. Minnél több horgonnyal kötődsz mások hajójához, annál biztosabbnak érzek a lábad alatt a talajt, annál kevésbé érzed a hullámzást és leszel tengeribeteg...

A küldetés

Az űrhajóst Nelson Anderton-nak hívták és éppen a feketelyukat nézte az űrhajó ablakából. Na persze nem látott semmit, csak egy nagy fekete lyukat az a fekete űrben, dehát ilyen a fekete lyuk. Anderton öreg volt, rettentő ráncos és fáradt. Tudta hogy ez itt a vég. A hajó már közel volt az eseményhorizonthoz, innen már nem volt visszatérés.

Image via Wikipedia

De az igazat megvallva, érezte, hogy amúgy sem lenne neki sok hátra. Most épp azon merenggett, hogy vajon miért is indult el az űrhajóval. Az utóbbi időben már gondjai voltak a memóriájával, könnyen elfelejtett dolgokat. Bár ahogy jobban belegondolt, a küldetése céljára már nagyon régóta nem emlékezett. A napi rutin mellett nem volt ideje ezen gondolkodni, az űrhajó üzemeltetése, karbantartása, ellenőrzése szinte az összes energiáját felemésztette. Írtózatos monoton rabszolgaság volt ez, és csak néha szakította meg valami változatosság. Bár valójában Nelson nem nagyon szerette a változatosságot. Az űr ellenséges közegében a változás félelmetes volt, veszélyt rejtett és Anderton számára egyenlő volt a fedélzeti riasztó rémísztő sípolásával. Épp ezért megpróbálta elkerülni az ilyen helyzeteket.
Hosszú útja során tucatnyi bolygó mellett haladt el és a műszerek szerint jópár közülük még oxigéndús légkörrel is rendelkezett. Kezdetben csábította a gondolat, hogy leszáll az egyikre. Vágyakozva gondolt a szélre, a gravitációra, a nagy térre, mindarra amiben az űrhajóba zárva hiányt szenvedett. Elfantáziált azon, hogy vajon micsoda élőlények élhetnek ott lent, milyen furcsa természeti képződményeket lehetne látni. De aztán mindig meggondolta magát amikor a landolás bonyolult procedúrájára gondolt. Egy bolygó megközelítése, a légkörén való átjutás, a leszállóhely kiválasztása rettentő sok gonddal és veszéllyel járt és mivel nem tudta, hogy pontosan mi fogja várni a planéta felszínén, ezért mindig arra jutott, hogy az egész nem éri meg a kockázatot. Ígyhát gyorsan elfelejtette a bolygót és repült tovább az űrön át.

Az ablakon át érezte a lyuk hidegét.
-Vajon mi lehetett a küldetésem célja? - elméje cammogva keresgélt fakuló emlékei között. - Bármi is volt, olyan hosszú utat tettem meg, hogy azalatt bizonyosan teljesítettem.
Azán valahogy eszébe jutott, hogy a fedélzeti számítógép adatai között nyilván megtalálhatja a kérdésre a választ.
Odabotorkált a fedélzeti számítógéphez,leült a párnázott székbe, majd pötyögni kezdett a billentyűzeten. Megnyomta az entert és rámeredt a monitorra.

Sokáig ült ott, aztán lassan visszasétált az ablakhoz. A fekete lyuk hatalmasra tátotta száját.

"A küldetés célja: Vizsgáljon meg minden útjába kerülő bolygót. Térképezze fel őket, gyűjtsön adatokat az élővilágukról, szerezzen mintákat. Az erre legalkalmasabbnak látszó planétán telepedjen le. Küldjön jelet a Földre az űrhajó kommunikátorával majd várjon a kolonizációs űrhajókra... Az emberiség sorsa múlik önön ! Sok sikert! Bizunk Önben!"
---------

Ja meg felraktam ide jobb oldalra egy kis youtube boxot. Ez egy playlist, a Chordettes Mr. Sandman c. számának feldolgozásait gyűjtöttem össze rajta. Szóval ha elindítod, szépen sorban le fogja játszani ezeket a számokat. Hát nem csodálatos a technika?

onkel

Let me introduce my uncool uncle, uncle Ankle!

Mediæval Bæbes

Ez a blog egyre inkább videoklipp gyűjteményre kezd hasonlítani de ki a francot érdekel itt van még kettő...

Nagy videoklippes bejegyzés Animals-szal, Nancy Sinatrával és Lee Hazlewooddal, meg elhangzik egy Mas que Nada is...

Olyan érdekes ilyen régi nagy számok tévéfelvételeit, klippjeit nézegetni. Itt van pl. a "House of the Rising Sun", az embernek a könyökén jön ki, annyiszor hallja/hallotta. Eric Burdon mély, baljós hangja mögé valami összehúzott szemű, zord férfit képzel az ember, aztán megnézi ezt a klippet és azt látni, hogy egy tejfelesszájú beatlesimitátor suhanc énekel...


vagy itt van Nancy Sinatra és Lee Hazelwood. Őket sem így képzeltem el...
(Najó Nancy Sinatráról tudtam, hogy olyan mint egy Barbie baba... )



Ki gondolná, hogy a "Summer wine" eredetijét egy "Barátokközt"-kinézetű fickó énekelte Nancy.vel és nem pedig egy Vile Valo...



Hammár Nancy Sinatra, akkor azért legyen még ez is itt:



Ezt az alábbit meg a fentiek utáni keresgélés közben találtam. Asszem a gyerekkórusos klippekből fogok még csinálni egyszer egy posztot...

...a majmoké a világ!

turbo

A világ veszélyes hely, ma találkoztam két vámpírral, meg egy xenofób illuzionistával. Ez az utóbbi egy öreg nő volt a piacon. "Én csak magyar dolgokat árulok!" -mondta. "Tessék a turbo booster, tessék a fruit café!"...

kigombolt ing

Ahogy ma vettem fel az ingemet, eszembe jutott erről egy volt barátom. Sokat utaztam vele együtt stoppal. Valahogy mindig úgy látom magam előtt, hogy az út szélén várunk a kocsira ami majd felvesz és közben dumálunk. Nyáron a színes kockás inge mindig ki volt gombolva ott lebegett körülötte össze-vissza. Emiatt mindig le volt barnulva. Írtó vagyánynak tartottam és irigyeltem. Ő és a kigombolt inge volt a szabadság.
Milyen távol van a mai világtól ez a kigombolt ing...

Na jó ez most elég öreges duma lett... :)

mélypont

Ma volt egy pillanat amikor eszembe jutott, hogy akár meg is bolondulhatok (szó szerint) ha nem vátoztatok valamit. Rettentő érzés volt.

Úgy képzelem, hogy két fajta őrület van. Az egyik, amikor az ember a saját logikája szerint müködik és ez a logika nem azonos a külvilág és a többi ember logikájával. Őrültnek mondanak, mert nem értik mit miért csinálsz, nem látják a te gondolkodásodban amúgy meglévő ok-okozati összefüggéseket.
És van a másik, amikor a gondolataid magad számára is elveszítik értelmüket, logikájukat. Nem tudsz normálisan müködni, mert nem érted magadat és ezért a körülötted lévő világot sem. Kicsúszik a lábad alól a talaj.

Hivatalos induló

Ezt választottam az oldal hivatalos indulójául.

Az óceán forrongott, de a szárazföld fojtogatásától sehogy nem tudott szabadulni.

Image by mikebaird via Flickr

Hatalmas krákok, óriáspolipok, leviatánok hánykolódtak benne, a feneketlen mélységben pedig még nagyobb és titokzatosabb lények suhantak. Egy éjjel az egyik óriástintahal a peremre sodródott, a város fölé. Hatalmas teste szétterült a házak felett. Csápjai lágyan tapogatóztak az épületek között, majd bedugta őket az ablakokon. Végigsimította az alvók homlokát, szivárványszín vizcseppeket hagyva a bőrükön. Ezek az álmodók vakító villanással lobbantak lángra és a város lassan megtelt fénnyel.
Egy büszke klipper tünt fel a láthatáron és méltóságteljes lassúsággal a város fölé úszott. A kormánynál egy félelmetes és egyben elbüvölő alak állt, a kapitány. Fején tündöklő ezüstkorona a hold fényét szórta széjjel. Amikor a hajó az alvók máglyái fölé ért, hágcsókat eresztett le a hajó oldaláról. A fehér tüzben fürdő álmodók ezeken kapaszkodtak fel a fedélzetre. Ahogy átmásztak a korláton a fejükön szemek nyiltak fel, több tucat, a homlokukon a tarkójukon, az álluk alatt, mindenhol. Nem kellett utasítani őket, tudták, hogy ők a legénység. Vitorlát bontottak és a klipper csendesen kimanőverezett a városból.
A városban maradottak csendes vizihullaként lebegtek saját néma sötétségükben. Testükből szivárgott az üresség. Persze nem kellett sok idő és a fekete folyadék csábító bűzét kiszagolva megjelentek a cápák. Éles fehér fogaikkal marcangolni kezdték a testeket és a viz hamarosan szürke lett a holtak fakó vérétől. Az egyik, akit darabokra szaggattak a dögök, felébredt és az ablakon kihajolva a várost beburkoló ködöt kezdte átkozni.

Early mornin' 2.

Image via Wikipedia

Ilyenkor még minden a valószínűtlenségben lebeg. Éjszaka a dolgok légneműek, de ilyenkor már lecsapódnak és a folyékony és a szilárd halmazállapot között alakulnak oda-vissza. Az ember a végtelenségig elfogadó, szemlélödő, csak nézi, hogy mi történik. Talán egy kicsit csodálkozik, de ennek majd csak később lesz tudatában. A színek világosak, vakító fényfoltok vannak, és hűvös. Az ébredés melankóliája, A tudat szomorúsága afölött, hogy érzékeli, hogy lassan létezni kezd. Az ébredés egyben halál is, elmúlás. Egy csöndes birodalom elhagyása.

early mornin'

Nme tudom miért nem lehetett megnézni a klippet , de most javítottam, úgyhogy már lehet!
Szóval:

Nem, nem Nem, korán kelni nem egészséges.

Kikukucskáltam az ajtó kémlelőnyílásán. Elég félelmetes odakintre kinézni. Az éjszaka egy óceán és az emberek lakástengeralattjárókban utaznak rajta keresztül.