Néha az utcán amikor nem sietek sehova, mondjuk várok valami villamosra vagy ilyesmi, rámtör a "most". Olyan mintha kizuhannék az addigi magamból. Abban a pillanatban semmi dolgom, csak a nézelődés. Ilyenkor rájövök, hogy milyen érdekes körülöttem minden. Az emberek a legfurcsábbak, mert látni, hogy mindenki el van foglalva azzal, hogy épp hova tart. Olyan mintha ők vakok lennének, elvakítja őket a fejükben lévő gondolat, és csak én egyedül látom a körülöttünk lévő világot. Ettől ilyenkor olyan érzésem van mintha egyedül lennék az utcán. Néha eszembe jut, hogy ha valaki mondjuk az utca másik oldalán éppen úgyanígy feleszmélne, "kizuhanna" a saját gondolataiból, vajon észrevennénk-e egymást...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése